ISTENEK ÉS HŐSÖK
(egy közelmúltbéli születésnap apropóján)
Józsi bácsi nemrég töltötte be 70. életévét. Ezt akkor
tudtuk meg, amikor meglátogattuk, hogy érdeklődjünk hogyléte felől, és
kedveskedjünk neki kedvenc olvasmányával, az újságunkkal.
- Tudják, hogy apunak Z. az isten? – mosolyog lánya boldogan.
- Most volt a születésnapom, és ez a legszebb ajándék, hogy
meglátogattak! – köszönt bennünket Józsi bácsi, őszintén ragyogó kék szemeivel,
és tényleg úgy néz Z-re, mint egy istenre. Meghatódtunk. Ez az aprócska,
hajlott hátú emberke kihoz a szobából egy díszes mappát, amit sok-sok éve
őrizget. Mesél, olyan lelkesen, mintha csak tegnap történtek volna az
események. Mutatja a kitüntetést, amit a komlói bányánál becsülettel
ledolgozott 25 évért kapott, és egy még régebbi elismerő oklevelet a
honvédségtől.
- Be sem soroztak, mégis voltam katona. Nem lehettem 3 évig,
de egyet letölthettem, erre olyan büszke vagyok!
Ez az aprócska, hajlott hátú emberke büszkén meséli, mennyit
dolgozott, és milyen boldogan abban az időben, amit ma sokan csak „átkosnak”
neveznek, boldogok voltak, mert megbecsülték őket, akik felépítették az
országot, fedelet építettek mindenki feje fölé, munkahelyeket építettek, ami az
országé volt, és a munkások voltak a fontosak, akik iskolákat építettek a
gyerekeiknek, kórházakat a betegeknek… (az építettek nem véletlen szóismétlés!)
Ez az aprócska, hajlott hátú emberke ma egy kis faluban, egy
pici, omladozó házban él feleségével és lányával, mindhárman betegek. Nem fáj
neki a szegénység, mosolyogva biceg és mesél a múltról. Egyvalami fáj neki
nagyon: hogy elfeledték. Hogy 30 éve már, hogy elfeledték. Hogy legtöbben csak
megvetve vagy gúnyosan lekomcsizzák. Már senki nem tudja, mennyi verejtékéből
épült az ország, senki nem tudja, hogy ő ezért nem kért magának semmit…
Nem mi vagyunk istenek, hanem Józsi bácsi, az a sok-sok
Józsi bácsi, akik felépítettek nekünk egy országot, amit 30 éve elárultak,
eladtak, lakóit pedig elkábították mindenféle hazugsággal…
Ez az aprócska, hajlott hátú emberke bármelyikünk édesapja,
nagyapja lehetne. A TIÉD is! Legyen átkozott mindenki, aki szülei, nagyszülei
életét, munkáját, emlékét elárulta, aki lenézi őket, akik hazudják őket. A
történelmet. Nem amit tanítanak, hanem amire még nagyon sokan emlékszünk, mégis,
legtöbben letagadják…
